Bartók Világverseny & Fesztivál

Továbbjutottak 2020

Ismerjék meg versenyzőinket, akiknek művei a nemzetközi zsűri elé kerültek!

Csak a díjkiosztó gálakoncerten derül ki, ki lett a győztes a Bartók Világverseny 2020-as zeneszerzői fordulóján. Szurkoljon velünk, nézze az élő közvetítést ide kattintva! 

 

BRANDENBURG ÁDÁM

1991. május 22.

Magyarország

Distances

 

 

 

„Distances c. művem egy lineáris zenei formán végigvezetett utazás, melynek – formai – középpontjában Bartók V. vonósnégyesének negyedik tételéből kölcsönzött harmónia idézetek állnak. A kontextusukból kiragadott akkordok új felrakásban, megváltoztatott zenei szövetben, a fülünk számára kissé elmosódva szólalnak meg az apparátuson és kontraszt funkciót látnak el. A hagyományos tonalitású harmóniák ellenpontozzák a különböző alternáló distanciaskálákra, egyéb hétfokúságra (pl.: heptatonia secunda) épülő hangzásokat. Ezek a skálák nem a melodikus ívet formálják, sokkal inkább egy folyamatosan változó zenei szövet gerincét adják a darabnak.”

 

 

 

Brandenburg Ádám 2015-ben végzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem alkalmazott zeneszerzés szakán. Jelenleg a Színház- és Filmművészeti Egyetem doktori iskoláját végzi, ahol közben tanít is.   

A klasszikus zenén kívül színházi- és filmzenéket is ír, de sokféle műfajban alkot, különösen szívügye a szakrális zene, szeret bibliai szövegekhez, imádságokhoz nyúlni.

2014 óta a Színház-és Filmművészeti Egyetem óraadó tanára, a magyar filmzenével összefüggő kurzusokat vezet, de szolfézst és zeneelméletet, illetve egy kisebb csoportnak összhangzattant is tanít. Több színházi előadás illetve film zeneszerzője.

2015-ben megnyerte az International Anton Matasovsky zeneszerzőversenyt, egy évvel később a Zeneakadémia zeneszerzőversenyét. 2017-ben elnyerte a Neszlényi Andor díjat, 2018-ban pedig az év junior komolyzenei alkotójaként Artisjus-díjat kapott. A Magyar Zeneszerzők Egyesületének tagja.

 

JOSE GONZALEZ GRANERO

1985. február 11.

Spanyolország

 

 

2.Vonósnégyes - „Bezártságban”

„Második vonósnégyesemet a világjárvány közepette, 2020 februárja és májusa között írtam, útban Madrid és San Francisco között. A mű többé-kevésbé a hagyományos kompozíciós elveken alapszik, és egy reményteli jövőképet kínál. Madridi tartózkodásom alatt írtam a kvartett utolsó részét, amely a „Zapateado” címet viseli. A zapateado egy 6/8-os ütemű tánc és hagyományos zenei forma, mely Andalúziából származik (ahogyan én magam is). A flamencóban a zapateado olyan táncot jelent, melyben különös hangsúlyt kap a lábmunka perkusszív jellege. A tánc, egyszerű toppantásokból és harangszerű hangzatokból kiindulva, ismétlődő dallamfordulatokra épülő, gyors és összetett lépésekig jut el. Miután befejeztem a komponálást, a kvartett unszolására úgy döntöttem, hogy egy imával is megtoldom a művet mindazok emlékére, akik életüket vesztették a COVID-19 világjárvány során.”

 

Jose Gonzalez Granero a San Francisco Bay Area-ban élő spanyol zeneszerző. Számos díjat nyert:

  • Villiers International Competition for String Quartet I. díj,
  • Comines-Warneton International Composition Competition fúvósegyüttesre II. díj,
  • Zodiac International Composition Competition III. díj,
  • Cum Laude International Composition Competition I. díj.

Granero szerzeményeit  olyan zeneművészek, együttesek és zenekarok adják elő, mint  a San Francisco Symphony, a San Francisco Opera, a San Francisco Ballet, az Académie festival Aix en Provence,  a Stanford Philharmonia Orchestra, a London City Orchestra, a Granada University Orchestra, a Musique Royale des Guides (Belgium), az Emporia Symphony Orchestra, és még sokan mások a világ különböző pontjain.

Granero zeneszerzést David Conte (San Francisco Conservatory), ellenpontot Benjamin Boyle és Phillip Lasser (Juilliard School), hangszerelést pedig Michel Merlet (Ecole Normale de Musique de Paris) és Narcise Bonet kezei alatt tanult. 2018-ban felvették a párizsi The Nadia Boulanger European American Musical Alliance zeneszerzői szakára, és egyik műdalát a Scola Cantorumban mutatták be.

 

 

 

ARPINE KALININA

1987.május 05.

Örményország

 

 

Szerenád vonósnégyesre

"Ez a mű kifejezetten a Bartók Vonósnégyes Versenyre készült.

A vonósokra írt zene alkotói tevékenységem fontos része. Így amikor tudomásomra jutott a versenykiírás, örömmel ragadtam meg az alkalmat egy új vonónégyes megírására. Ez egy három részből álló, végigkomponált mű, amelyben a lírai anyagot drámai és merész gesztusok szövik át. A darab elején és végén olyan téma hangzik fel, amely az első és harmadik tételben kerül kidolgozásra, bár egy alkalommal a második tételben is megjelenik. A mű a második tételben jut el csúcspontjához. Ebben a darabban kifejező és sokszínű zenét igyekeztem komponálni."

 

Arpine Kalinina zeneszerző, zongoraművész és az örmény Kantegh klasszikus zenei együttes művészeti vezetője az örményországi Jerevánban született. Zeneszerzői mesterdiplomáját 2016-ban szerezte meg a Londoni Királyi  Zeneakadémián, G. Carpenter és P. Patterson professzorok kezei alatt, miután kiváló minősítésű zeneszerzői és zongoraművészi mesterdiplomát  szerzett a Jereváni Komitas Állami Konzervatóriumban, L. Chaushyan és M. Ghazaryan professzorok tanítványaként. Sok műfajú alkotó, ír vokális műveket, kamarazenét, vonósokra és szimfonikus zenekarokrais ír darabokat. Az Artesian Vonósnégyes, az Aram Hacsaturján Vonósnégyes, az Örmény Állami Kamarazenekar, a Blossom Street Singers, a Royal Academy Symphony Orchestra, a Jereváni Operaház és a Nemzeti Balett szólistái adták elő műveit Örményországban, Oroszországban és az Egyesült Királyságban. Kimagasló zeneszerzői tevékenysége elismeréseképpen 2010-ben megkapta az Orosz Föderáció tekintélyes “Győzelem” kitüntetését. 2007-ben alapította meg az örményországi Kantegh klasszikus zenei együttest. 2014-ben megszerezte a “Haykian” díjat, amelyet az Örmény Köztársaság korábbi elnöke, S. Szargszián személyesen adott át neki a nagy örmény zeneszerzőről, Komitasról szóló, 25 részes concert- és előadássorozatáért. 

2015 óta kultúrák közötti projektek indításával és szervezésével foglalkozik. Legújabb projektjeinek egyike egy háromrészes, brit és örmény zenét bemutató koncertsorozat, amelynek nyitóhangversenyére a jereváni Brit Nagykövetség épületében került sor 2017-ben. A projektnek köszönhetően több fiatal, tehetséges brit komponista örmény versekre írt művei szólalhattak meg örmény zeneművészek tolmácsolásában.

 

KIM JONGHOON

1999. december 1.

Korea

 

 

Papel

„A darab témája Bábel Tornyának bibliai története abból a korból, amelyben az emberiség egy nyelvet beszélt. A torony a vízözön után, Noé korában épült azzal a céllal, hogy megóvják az emberiséget Isten fenyegetésétől, azaz egy második vízözöntől. Az emberek azonban folytatták bűnös életüket, és továbbépítették a tornyot azzal a kizárólagos céllal, hogy így is elérjék a mennyországot. Amikor Isten meglátta ezt, kijelentette, nem lehet őket megállítani, hacsak le nem megy hozzájuk, hogy összezavarja nyelvüket. Emiatt lett a mű címe „Papel” és nem Bábel, mert az előbbinek pregnánsabb az akcentusa az eredeti szóénál. Ezt a darab egészén végigvonuló erősebb hangsúlyokkal és rövid, harmincketted hangokkal fejezem ki.”

 

Kim Jong Hoon 2018, azaz tizennyolc éves kora óta a Koreai Nemzeti Művészeti Egyetem hallgatója. Kim itt hallgatói és zeneszerzői státuszt nyert el és részt vett a Szöuli Kamarazenekar által tavaly szervezett „Ojakgyo Projekt”-ben. A projekt keretében a Dong Jin Bae és Hyun Ju Lee professzorok szervezte mesterkurzusra is meghívták, vonószenekarokra írt munkáira való tekintettel. Idén meghívást kapott a Lehigh Egyetem által szervezett Kórusszerzők Fórumára. A COVID 19 járvány miatt azonban a fórumot a jövő évre halasztották.

 

KIRÁLY ÁDÁM

1998. november 4.

Magyarország

 

 

„Elindultam…"

"Az utóbbi időszakban kezdett el foglalkoztatni a magyar népdal, illetve szerepe és felhasználási módozatai a 20. századtól kezdve a mai magyar kortárs zenéig. Kompozícióm talán nem a hagyományosnak mondható népdalfeldolgozás, meghangszerelés útját követi, inkább a népdal elemeinek, hangkészletének különböző variálásait hordozza magával a saját elképzeléseim szerint. Az eredeti népdalból merített motívumok sokszor a felismerhetetlenségig „elidegenednek”, új dallamok születnek belőlük, de az asszociatív gondolkodás ellenére esszenciájukban mindig a népdal üzenetét hordozzák magukban.”

 

Király Ádám 2018 óta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zongora szakos hallgatója.  2016-ban saját zongoraversenyével nyert első díjat a Bárdos Lajos Alapfokú Művészeti Iskola Zeneszerzői Pályázatán, majd 2017-ben kiemelt első díjasa lett a szegedi VIII. Országos Kamarazene Versenynek. 2019-ben második helyezést ért el a Danubia Talents Nemzetközi Zenei Versenynek.

Saját zongoraversenyét többször is bemutathatta már, kamarazenészként pedig több alkalommal játszott az Óbudai Társaskörben, a Nádor-teremben, a Zenetudományi Intézetben, illetve a Zeneakadémia Solti termében.

 

LUCA MARZADURI

1996. március 26.

Olaszország

 

 

Möbius, radius, torus

„A Möbius, radius, torus (2020) olyan felület, amelynek a darabban megfigyelhető fejlődése és fokozatos átalakulása időbeli és térbeli dimenziókban megy végbe. Elaszticitását sokirányú feszültségek teszik próbára, ennek során torzul illetve szétszakad a mű „szövete”, amely végül is szertefoszlik és eltűnik. A szerkezet kialakításában kulcsfontosságú szerepet játszik a matematika (különösen a topológia). A mű címe három alakzat, a Möbius-szalag, a kerület és a tórusz-felület matematikai struktúráját írja le.”

 

 

 

 

 

Luca Marzaduri 1996-ban született, gitártanulmányait a bolognai G.B. Martini Konzervatóriumban, Massimo Nalbaldian osztályában folytatta, diplomáját pedig 2017-ben szerezte meg. 2015 óta zeneszerzést is tanul Paolo Aralla keze alatt. A bolognai Musica in Fiore fesztiválon gitárművészként és zeneszerzőként is részt vett. 2020-ban BA fokozatot szerzett matematikából a Bolognai Egyetemen. Zeneművei alkotásahoz matematikai struktúrákat is felhasznál. Jelenleg klasszikus gitárt oktat az Accademia Musicale Fondazione Bollini Alapítványnál az olaszországi Castel San Pietroban.

 

JAKUB MONTEWKA

1997. augusztus 6.

Lengyelország 

 

 

Solitaire

"Solitaire – magányos és rejtőzködő lélek ... vagy egyedi ékkő. Ez a mű egy zárkózott szív őszinte éneke, melynek álmait és terveit váratlanul megkérdőjelezi a változó valóság – saját  személyiségét újra meg újra meg kell erősítenie és új gyökereket kell ereszteni egy labilis világban. A darab fő kompozíciós célja egy erősen lináris ellenpont-technika által létrehozott dallamív, harmonizációs színek és feszültséggel teli csúcspontok bemutatása. Egyben kísérlet arra is, hogy újra összekapcsoljuk a zenei gesztusok kifejezését a dallam világával azért, hogy a zene birodalma visszanyerje emberi arcát, a dal leglényegét."

 

 

 

 

Jakub Montewka lengyel zeneszerző és karmester. Zeneszerzést Simon Bainbridge-nél és Rubens Askenarnál tanult a londoni Royal Academy of Musicban (Felsőoktatási Diploma, 2016-2018) valamint Marcin Błażewicznél a varsói Frederic Chopin Zeneművészeti Egyetemen (Bachelor of Arts, 2018-2020). Ezen kívül karmesteri tanulmányokat folytatott Monika Wolińskánál és Szymon Kawallánál a varsói FCUM Egyetemen (2018-2020); 2020 októbere óta Paweł Przytockinál tanul karmesteri ismeretek a krakkói Zeneakadémián (Akademia Muzyczna Kraków). Komponistaként főleg a hangszín, a formaérzékelés és a zenei anyag vokális tulajdonságai érdeklik, célja ezen elemek felhasználása a zenei hatás fokozásában. Inspirációt többek között a filozófiából, költészetből, nyelvekből és kommunikációelméletből merít. Művei előadásra kerültek Londonban, Varsóban és Katowicében. Együttműködött többek között a Sziléziai Filharmonikusokkal, a Chopin University Modern Ensemble-val és az Edison Ensemble-val, illetve olyan művészekkel, mint Massimiliano Caldi, Ignacy Zalewski, Piotr Staniszewski, Marcin Piotr Łopacki vagy Paweł Sommer. Részt vett Magnus Lindberg és Oliver Knussen mesterkurzusain. Első díjat és közönségdíjat nyert 2013-ban az Országos Zeneszerzőversenyen Varsóban, é megnyerte a második „Patri Patriae” Nemzetközi Zeneszerzőversenyt is Katowicében, 2014-ben.

 

NÉMETH ZOLTÁN

1995. december 14.

Magyarország

 

 

Szvit vonósnégyesre

„Darabom egy négy tételes mű, melyben mindegyik tétel eltérő stílussal rendelkezik. Hasonló a Mixage dalciklusomhoz, melyben eklektikussága ellenére szintén próbáltam egy összefüggő ívet kialakítani. Az első tételnek a barokk preludium az ihletőforrása, áthallásokkal, mégis modernebb megfogalmazásban. A második tétel scherzo hangvételű, késő romantikus stílusjegyekkel. A harmadik tétel középpontjában a tizenkétfokúság áll, míg a negyedik tétel a bevezető reflektálást követően pedig variációkat tartalmaz egy nagyon egyszerű témára. A tétel, amely terjedelme miatt nem szerepel a versenyen, több korstílust is felidéz, és az előző tételek szintézisének tekinthető.”

 

 

Németh Zoltán 9 éves kora óta zongorázik, rendszeresen vesz részt zongora- és zeneszerzői versenyeken. Kamarazenészként és zongorakísérőként is tevékenykedik, 2015 óta a tanít magánórákon zongorát, szolfézst és összhangzattant, 2019 óta pedig a Kiss Zenedében is. 2018-ban szerezte zeneszerzői diplomáját a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, ahol 2020-ban a mesterképzést is elvégezte. 

 

NOH SEUNG JU

1997. augusztus 18.

Korea

 

Barlanglakó

„Súlyos mélypontot hagytam magam mögött, mire befejeztem ezt a művet. A három évig tartó, mély válság ideje alatt egyetlen darabot sem tudtam befejezni. Ez igazi katasztrófa volt, az első, amit átéltem kamaszéveim, azaz első darabjaim születése óta. Visszatekintve úgy vélem, a válság legmélyebb oka az volt, hogy nem rendelkeztem a megfelelő technikával. Nem csak a zeneszerzési technikáról van szó. Ha csak ennyi lett volna, a válság nem tartott volna ilyen sokáig.

Írásképtelenségem ideje alatt azonban igen sok dolog gyülemlett fel bennem, a jelenlegi világjárvány közepette mindössze 15 nap kellett ahhoz, hogy megírjam ezt a művet. És ez a mű arra ösztönöz, hogy belépjek a most megnyílt pince ajtaján. Mostantól megkísérlem kikutatni, mi rejlik odalent.”

 

A dél-korai Szöulban született Noh Seung Ju nem nevezhető született zenésznek. Sohasem gondolt magára úgy, mint aki zenei tehetséget kapott. Azt viszont tudta, hogy alkotási vágya mindenkiénél erősebb. Noh SeungJu azért kezdett komponálni, mert mindenáron alkotni akart valamit.

15 éves volt, amikor hirtelen elkapta a vágy, hogy zenét írjon. Korábban sohasem tanult zenét intézményes keretek között, még zongoraleckéket sem vett. Viszont zeneszerető, sőt zenemániás volt, elsősorban a reneszánsz és középkori zenéért rajongott. A tizenöt éves fiú számára ezek a darabok az idő hatalmas függönye mögött húzódtak, és így nem is lehetett őket alkotói munkája alapelemeiként kezelni. Ezért  elhatározta, hogy nulláról indul.  Felidézte azokat a zongora improvizációkat, amelyeket gyermekkora óta olyan nagy élvezettel hallgatott egymagában, majd kiválasztotta azokat a hangsorokat, amelyek a legjobban megfeleltek az elképzelésének. Tökéletes hangok tökéletes időzítésben. Ennyi volt az egész. Alapjában véve ezt csinálja azóta is.

Noh Seung Ju azt értékeli legjobban, ami érdekli őt. Ha valami nem érdekes, az nem mozgatja meg az agyat. Ha pedig valami nem mozgatja meg az agyat, akkor az maga a semmi. A probléma csak az, hogy ami őt érdekli, az általában valami agyament dolog. Van úgy, hogy két éjszakán keresztül egy olyan ember életét kutatja, akit a XX. század elején a Koreai Birodalom Hollandiába delegált ügyvivőként.  Azután rákattan egy regényíróra, hogy mindent megtudjon róla, és olyan fotókat ás elő a diplomaosztó ünnepségéről, amelyeket a regényíró soha nem tett közzé életében. Noh Seung Ju jól tudja, hogy mindez rengeteg energiát szív el tőle. Időnként eltűnődik azon, hogy mennyivel jobb lehetne az élete, ha energiáit produktívabb módon használná fel, de szó sincs megbánásról: ezt szereti csinálni.

 

OKAMOTO SHINSUKE

1987. augusztus 7.

Japán

Kalligráfia Földre és Levegőre

“Ezt a művet szülőfalum, a Seto Naikai (Seto beltenger) partján fekvő kis település klímája és természeti adottságai ihlették. A darab egyfajta természetvers, melynek elemei a környezet jellegzetes vonásait idézik. A mű alkotóelemeinek forrása a föld, a szél, a hullámok és még sok minden. De többről van itt szó egy természeti kép ábrázolásánál: a természet  jelenségeinek átalakítása és  összeolvasztása által  új nézőpontból kívántam megjeleníteni a természeti környezet belső világát. A hagyományos japán népdaltechnika sajátos melizmatikáján, a kobushin alapuló dallamelemek felhasználása keleties hangzást kölcsönöz a műnek.

A darab a „Bartók Béla” névre épülő hangsor alapján íródott. Ezzel a gesztussal szerettem volna leróni tiszteletem Bartók előtt. Ez a hangsor, amely a fenti elemekből épül és több tengely mentén funkcionál, ösztönzésül szolgál a zenei tartalom gazdagítására.”

 

Okamoto Shinsuke Okayamában született, zeneszerzést tanult a Kyoto City University of Artsban, majd posztgraduális zenetörténeti képzést kapott ugyanitt, jelenleg pedig az egyetem doktorandusza zeneszerzés szakon. Zeneszerzői tanulmányait Noriko Nakamura, Kenji Sakai, Shuichi Maeda, Masanori Kasai, Hiroyuki Ito, Sonoko Fujii és Shozo Aoki vezetésével folytatta.

Díjat nyert a XII. TIAA Összjapán Zeneszerzőversenyen, elnyerte a XXI. századi Japán Zenei Projekt Új Zeneszerzőverseny Motivációs Díját a YIS Japán Zenei Együttesek részére, a Giacomo Leopardi Special Award for International Composition Competition Forme Uniche di continuità nello spazio 2019 díját,  és disszertációjával elnyerte a kiotói polgármester különdíját. Ösztöndíjasként 2013-ban részt vett a Takefu Nemzetközi Zeneszerzői Műhely munkájában.

 

John Rivera Pico

1993. július 24.

Puerto Rico, USA

Fotogramma I

“Zeneszerzői fejlődésem során új strukturális alternatívákat kezdtem keresni, hogy műveim egységes zenei  nyelven szólaljanak meg. Vonósnégyesem motivikus és strukturális kidolgozásának menetét Akira Kurosawa és Ingmar Bergman művészete ihlette: művem hat, egymással kontrasztot alkotó részből vagy „filmkockából’ áll. Anyaga állandó mutáción megy keresztül, míg végül a teljes telítettség állapotába jut. A gesztusok és színek hirtelen váltásai olyan utazáson kísérik végig a hallgatót, amelyben egymást érik a váratlan fordulatok, ezek a mű során vissza-visszatérnek. A mű az afro-karibi folklór ritmuselemeit alkalmazza, részeire bontja, majd absztrakt módon adja vissza. Ezen elemek folytonos mutációja olyan szerkezeti kapcsolatot hoz létre, amelyben a fragmentáció a mű egységesítének eszközéül szolgál.”

 

John Rivera Pico San Juanban született, a Puerto Ricói Konzervatóriumban Luis E. Juliá és Alberto Rodríguez Ortiz gitárművészeknél folytatta tanulmányait. Zeneszerzést többeke között Manuel Ceide, Carlos Cabrer és William Ortiz professzoroknál tanult. Miután befejezte tanulmányait Puerto Ricóban, Olaszországba utazott és Luca Cori zeneszerző irányításával tanult tovább Milánóban és Cesenában. Előadói tevékenysége során a kortárs zene tanulmányozása és tolmácsolása mellett kötelezte el magát. 2015-ben jelent meg Fronteras elnevezésű, a kortárs puerto ricói és kubai zeneszerzők alkotásait bemutató első CD-je. 2018 decemberében szólóhegedűsként debütált a Puerto Ricói Szimfonikusokkal, ahol Maximiano Valdés vezényletével Manuel Ponce Concierto del Sur című művét adták elő. Szerzeményeit számos országban, (Puerto Rico, Spanyolország, Kuba, Olaszország, El Salvador, az Egyesült Királyság és az USA ) adták elő olyan együttesek, mint a Soundscapes Festival Sinfonietta, a Lontano Ensemble, a North South Consonance és az El Salvador Symphony Orchestra. Többek között olyan karmesterekkel dolgozott együtt saját darabjai bemutatásában, mint Matilda Hoffman, Odaline de la Martinez és German Cáceres. 2019-ben elnyerte az Anthony and Susan Chow Scholarship ösztöndíjat, aminek köszönhetően egyetemi szintű zeneszerzői tanulmányait a londoni King’s College-ban folytathatta Silvina Milstein és Edward Nesbit irányításával.

 

DANIEL SATANOVSKI

2002. augusztus 2.

Németország

 

Vonósnégyes egy tételben

„Vonósnégyes egy tételben” című művemben a társadalom jelen helyzetét kívánom ábrázolni, annak minden pozitív és negatív oldalával. Minthogy ez az első kísérletem,hogy kipróbáljam magam ebben a királyi műfajban, a mű hirtelen indul, de mindig „zsákutcába” fut, mivel bizonytalan vagyok, hogy hogyan is kell megírnom ezt a darabot. Azután megkísérlem ábrázolni saját visszafojtott érzelmi kitöréseimet afelett, hogy mennyire gépiessé és megátalkodottá vált a mai társadalom, amelyben az érzelmeket gyengeségként értelmezik. Később megmutatom a társadalom kapzsiságát, függőségét és anyagelvűségét. Közben a zene vissza-visszatér a bizonytalan és misztikus bevezetőhöz. Végül a mai társadalom állandó változását érzékelteti a zene. Ennek a társadalomnak folyamatosan kell működnie és fejlődnie.”

 

 

Daniel Satanovski a németországi Darmstadtban született 2002 augusztus 2-án. Szerzeményeit az Ensemble “Tonkunst” (Akademie für Tonkunst in Darmstadt), az Állami Színház zenekara, és más német együttesek is játszották. Eddig két díjat kapott a németországi „Ifjúsági Zeneszerzőversenyen”, 2019-ben és 2020-ban. Jelenleg a darmstadti Academy for Sound Artban tanul zeneszerzést Arne Gieshoff keze alatt. Zongora tanulmányokat is folytatott a weimari Franz Liszt Egyetemen oktató Grigory Gruman irányításával.

 

YAMIEL SUAREZ GARCIA

1982. március 2.

Kuba

 

Önbizalom

"Művem Ralph Waldo Emerson amerikai esszéíró azonos című alkotása után kapta nevét. Egyfajta kategorikus imperatívusszal indul a darab, amely a brácsán szólal meg az első ütemben, majd végigvezeti a hallgatót a zeneszerző legbensőbb attitűdjeit, vágyait, érzéseit felvonultató utazáson: akaraterő, gyöngédség, az emberi lélek megértése; csupa olyan dolog, amelyekről oly gyakran megfeledkezünk a mai korban. Az Önbizalom egyben főhajtás is a szerző zenei elődjének, Dr. Alfredo Diez Nietónak hagyatéka előtt, aki Amadeo Roldan, a kortárs kubai zene egyik alapító atyjának  tanítványa volt és aki tökéletesen ismerte a kubai identitást alakító kulturális behatásokat. Az Önbizalom kedves emlék arról a helyről, amelyet a komponista maga alkotott, és ahová talán sosem tér vissza."

 

Yamiel Isaac Suárez zenei tanulmányait a havanai Alejandro García Caturla Konzervatórium klasszikus gitár szakán kezdte.  2003–ban lett Dr. Alfredo Diez Nieto (1918-), tanítványa, akitől klasszikus összhangzattan és ellenpontot, modern összhangzattant és ellenpontot, hangszerelést és zeneszerzést tanult. Ez az időszak 9 évig tartott és 2012-ben zárult. Eközben Yamiel Isaac a Kubai Rádió és Televízió Intézet (ICRT) munkatársa lett (2006-2009), ahol másodkarmesteri kinevezést is kapott. 2009-ben átigazolt az egyik legpatinásabb kubai kórusiskolába, a Schola Cantorum Coralinába, bejárta Európát és az USA-t.  2018-ban öszöndíjat kapott a The Boston Conservatory at Berklee-től zeneszerzői tanulmányolkra, majd 2019-ben a Berklee School of Music for Music Production Studies hallgatója lett. Szerzeményeit a konzervatórium által szervezett Szerzők Előadói Sorozatában adta elő a H2 Quartet, a Florida Chamber Ensemble, és a Girls Choir of South Florida. 2018-ban előadói meghívást kapott a PVD Festre és a Woonsocket Concert Series sorozatra. 2019-ben ismét meghívták a PVD Festre valamint a Rhode Island-i International House at Brown University in Providence intézetbe, előadói minőségben. Jelenleg itt él és dolgozik.

 

SZŰTS APOR

1993. október 13.

Magyarország

 

 

Morsmordre - Toccata " quasi una Fantasia"

“A darab alapvetően 3 témából áll. Az első témája a basszusból bontakozik ki, mely témafej végének néhány hangja alkotja a második téma fejét (25. Ü.) A harmadik témát pedig a 44. ütemben található sul ponticello alkotja. A darab ebben a három témában bontakozik ki. Ez a három téma többször találkozik egymással, saját karaktereik átalakulnak. A darab toccata jellegét az első és második hegedű toccata jellegű mozgó kísérete adja, a Fantasia név pedig a darab hirtelen váltásokkal teli, kontrasztos felépítésére utal. A mű címe fantázianév, mely a latin halál (mors) illetve a francia harapni (mordre) szóból tevődik össze."

 

 

 

 

 

Szüts Apor zenész családból származik, dédnagyapja a néhai Ungár Imre, Kossuth, - és Liszt díjas zongoraművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem professzora. Zenészként három területen is dolgozik; elsősorban zongoristaként és zeneszerzőként, illetve aktívan foglalkozik vezényléssel.

Zongoristaként több hazai, és nemzetközi versenyen is megfordult, többek között 2012-ben az Aci Bertoncejl Nemzetközi Zongoraversenyen, ahonnan 2. díjjal tért haza. 2014-ben elindult, és a középdöntőig jutott az MTVA Virtuózok című klasszikus-tehetségkutató műsorában, ahol megmutatta zeneszerzői, valamint karmesteri ambícióit is.

Zongoristaként rengeteg koncerten lép fel, az ország minden nagyvárosában, több alkalommal Székelyföldön is turnézott, de lépett már fel a többször a new york-i Carnegie Hall-ban, illetve turnézott Brazíliában is. Több ízben is játszott szólistaként a Miskolci Szimfonikus Zenekarral, a Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekarral, a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarával, illetve a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával is. 2019-ben a Virtuózok Kamaraegyüttessel turnézott többek között Írországban, illetve Kanadában.

Karmesterként több nagy nevű zenekarral dolgozott, (Marosvásárhelyi Filharmónia, Debreceni Kodály Filharmónia, MÁV Szimfonikus Zenekar, Győri Filharmonikus Zenekar), vezényelt operákat, versenyműveket, szimfóniákat Magyarországon és külföldön egyaránt.

Zeneszerzőként 2014-ben a Miskolci Nemzetközi Operafesztivál operaíró versenyének Tehetség-díjasa lett, 2016-ban a Beethoven Kadenciaíró verseny győztese. 2017-ben mutatták be első operáját, A hallei kirurgust, 2018-ban komponálta nagy vihart kavaró művét, a RockGiovannit. 2019 óta a Kis Virtuózok Alapítvány, illetve a Virtuózok Kamaraegyüttesének alapítója, és művészeti vezetője. Állandó résztvevője volt az MTVA Hangvilla című műsorának, dr. Batta András zenei illusztrátoraként. Zeneszerzőként és karmesterként több, a magyar zenei élet több illusztris alakjai közül is elismerően beszéltek róla, többek között Hollós Máté, Vásáry Tamás, Mácsai János, Kesselyák Gergely, valamint Placidó Domingo is igen elismerően nyilatkozott.

 

 

LEN TETTA

1997. január 6.

USA

Legtávolabbi sarkok

“Lenny Abrahamson Frank című filmjében a főszereplő Jon feltörekvő dalszerző, aki bálványozza a film címadó szereplőjét, egy önpusztító, kiszámíthatatlan zenei zsenit, és sokáig azt gondolja, hogy Frank művészi tehetsége saját szenvedéséből ered, magasabb rendű  művészi alkotások csak akkor születnek, ha a szerző a „legtávolabbi sarkokig” kényszerül elmenni. A történet végére azonban rájön, hogy a fájdalom, az önkínzás inkább veszélyes akadályt jelent. Magam is többször beleesem Jon csapdájába. Gyakran szorítom magamat szélsőséges, nagy próbatételt jelentő körülmények közé, amitől súlyos szorongás vesz erőt rajtam. Talán ezek az én tudatalatti kísérleteim arra, hogy saját „távoli sarkaimat” elérjem. Művem ezt a belső vívódást jeleníti meg. A belső harccal járó kognitív disszonanciát azzal kívántam érzékeltetni, hogy egymásnak ütköztetem a töredezett kromatikus dallamot és az üres húrokon megszólaló meleg, konszonáns, természethű kvartokból és kvintekből építkező harmóniát.”

 

 

Len Tetta a Massachusetts állambeli Malden városából származó zeneszerző, énekes és gitárművész. Műveit már előadta a New Thread Saxophone Quartet, a JACK Quartet és a Boston Conservatory Composers’ Orchestra. Tagja a zeneszerző Richard Carrick Neither/Nor együttesének.

Igen termékeny szerző, sok stílusban alkot, írt már zenét szólóhangszerekre és kamaraegyüttesek, énekesek, rézfúvós együttesek és nagyzenekarok számára.  Five Miniatures and a Fantasy című szerzeményét a New Thread Saxophone Quartet mutatta be 2019 februárjában, majd 2019 júliusában ismét előadták az “Explorations Vol. 4: ATTACCA” koncertjükön. Crystal Sketch című kamaraművét a Neither/Nor együttes mutatta be 2019 júliusában, és a Gravity Wheel című zenekari darabját a Boston Conservatory Composers’ Orchestra játszotta első ízben 2019 novemberében.

Tetta a Boston University Tanglewood Institute-ban tanult 2013-ban, majd a Berklee College of Music's Composition program keretén belül szerezte meg diplomáját 2019-ben, ahol az intézet zeneszerzői egyesületének elnökhelyettese is volt és elnyerte a Jeromimas Kacinskas Díjat kiemelkedő zeneszerzői munkásságáért. Jelenleg mesterképzésen vesz részt a Boston Conservatory at Berklee intézetben, ahol zeneszerzést hallgat Marti Epstein és Eun Young Lee irányításával.

 

ALEXANDER VOLTZ

1999. április 13.

Ausztrália

String Quartet No. 1

“Első vonósnégyesem egy korábbi oboaversenyem, az Expressions on Solitude (A magány kifejeződése) tartalmi elemeinek intimebb továbbgondolása. Bennem folytonos versenyben áll az introverzió és az extroverzió. Azt hiszem, az introverzió a győztes, ám valamiféle üresség jellemzi ezt a művet, tehát lehet, hogy csak pirruszi győzelemről van szó. Mostanában örömmel szereztem olyan műveket, amelyek nélkülözik a jól körvonalazott narratív struktúrát, inkább a formára és az arányokra koncentrálnak. Ez nem azt jelenti, hogy a munkáimból hirtelen eltűnt volna az ihletettség.Továbbra is rendkívül személyes zenét írok, ám az olyan folyamatokkal történő kísérletezés, amelyek nélkülözik a konkrét, vagy legalább is az alkotói jelentést, és ezáltal teljes mértékben interpretatív folyamatok jönnek létre, erős élményeket szerezhet mindenki számára." 

 

Alexander Voltz művei, melyeket a mítoszok, a politika és a történelem inspirál, egyszerre dekonstruálják és megkérdőjelezik az emberi állapotot. Darabjait játszotta a Melbourne Symphony Orchestra, az Australian Youth Orchestra, a Queensland Youth Orchestra, a The University of Queensland és mások. Olyan zenészekkel működött együtt, mint John Curro AM MBE, Susan Ellis, Alex Raineri és Bradley Voltz.

2015-ben megnyerte az Artology Fanfare Competition versenyét és bekerült a 2018-as budapesti Bartók Világverseny - Zenerszerzőverseny középdöntőjébe. Elnyerte a University of Queensland zeneszerzői díját 2019-ben. 2018-ban több előadáson vezényelte Sontsovka című művét Észak-Queenslandben. Alexander Ausztrália több vezető komponistájánál is tanult (Brenton Broadstock AM, Melody Eötvös, Robert Davidson) Januárban zeneszerzői minőségben vett részt az Australian Youth Orchestra szervezte 2020-as Nemzeti Zenei Táborban, és jelenleg a Melbourne-i Szimfonikusok Cybec 21st Century Composers’ Programjának munkatársa. Edward and Richard című kamaraoperáját 2021 júliusában mutatják be.  Brácsás öregdiákként a Queensland Youth Symphony és a University of Queensland Symphony Orchestra tagja. Előadóművészként olyan neves ausztrál karmesterekkel lépett fel, mint John Curro AM MBE és Richard Gill AO, és koncertezett már Németországban, Kínában és az USA-ban.