John Corigliano

Az amerikai John Corigliano életműve negyven év gazdag, különleges és széles körben ünnepelt munkássága, amely folyamatosan tovább gazdagodik. Corigliano immár száznál is több szerzeményét, amelyekért  Pulitzer-díjat, Grawemeyer-díjat, négy Grammy-díjat és Oscar-díjat is nyert, a világ legjelentősebb zenekarai, szólistái és kamarazenészei játszották és rögzítették. E művek figyelmes hallgatása során olyan korlátlan szerzői képzelőerő nyílik meg előttünk, amely a "szimfónia" vagy a "versenymű" hagyományos fogalmait egy olyan egyedülállóan átlátható nyelvezetben definiálta újra, amely egyrészt a háború utáni európai avantgárdból, másrészt amerikai elődjeiből származik.

Corigliano eddig három szimfóniát írt. A fúvószenekarra és számos egyéb fúvósegyüttesre írt 3. szimfóniáját (Circus Maximus, 2004) a University of Texas at Austin Wind Ensemble megrendelésére írta, amely 2008-as európai turnéján mutatta be a művet, New York-i bemutatóját pedig 2005-ben a Carnegie Hallban tartotta. A 2. szimfóniát (2001), amely a szürreális és virtuóz Vonósnégyes (1995) újragondolása és kibővítése, 2000-ben mutatta be a Bostoni Szimfonikus Zenekar, és 2001-ben Pulitzer-díjat kapott érte. Az 1. szimfóniában (1991), amelyet a Meet the Composer megbízásából a Chicagói Szimfonikus Zenekar számára komponált még abban az időben, amikor Corigliano a zenekar rezidens zeneszerzője volt, a szerző személyes gyászát, amelyet az AIDS-válság miatt elvesztett barátai miatt érzett, hatalmas erejű, színes, drámai és nagyszabású zenévé alakította: ez a zenemű, amelyet világszerte több mint 150 zenekar játszott és két felvételen is rögzítettek, elnyerte a rangos Grawemeyer zeneszerői díjat.

Legutóbbi, Conjurer című versenyművét (2008) a Pittsburghi Szimfonikusok mutatták be a 2007-2008-as évadban, amikor a zenekar az év zeneszerzőjének választotta. Joshua Bell számára a Concerto for Violin and Orchestra: The Red Violin című művét komponálta (2005). Corigliano François Girard 1999-ben készült, azonos című filmjének témáiból kiindulva alkotta ezt a művet, amelyet 2007-ben a Baltimore-i Szimfonikus Zenekar mutatott be Marin Alsop vezényletével, és felvétel is készült az előadásból.

Míg énekhangra és zenekarra három nagyszabású művet komponált, Corigliano eddigi egyetlen operája a The Ghosts of Versailles (Versaille Kísértetei) (1991), amely mind a kritikusok, mind a közönség körében átütő sikert aratott: a bemutató évadában Coriglianót beválasztották az Amerikai Művészeti és Irodalmi Akadémia és Intézet tagjai közé, a Musical America pedig első ízben választotta "Az év zeneszerzőjének". A chicagói, houstoni és hannoveri diadalok után A Versailles Kísértetei 2009 júniusában egy kisebb együttesre áthangszerelt változatban tér vissza az amerikai színpadra: a produkciót először a Saint Louis-i Operaszínház tűzte műsorára, de a jövőbeni előadások egyre hosszabb listáján szerepel a vancouveri és a wexfordi fesztivál is.

Corigliano azon kevés élő zeneszerzők egyike, akikről vonósnégyest neveztek el: 1995-ös keltezésű Vonósnégyesének előadói az Indiana Universityn tartott koncertjük után döntöttek a névadásról. A művet Corigliano a Cleveland Quartetnek írta búcsúzóul, és még abban az évben elnyerte érte a legjobb kortárs kompozíciónak járó Grammy-díjat.

Corigliano a Juilliard School of Music zeneszerzés tanszékének tagja, és a New York-i City University of New York Lehman College zenetudományi professzora, amely intézmény egy róla elnevezett ösztöndíjat is alapított. Corigliano 1938-ban született idősebb John Corigliano, a New York-i Filharmonikusok egykori koncertmestere és Rose Buzen, kiváló zongoraművész és pedagógus gyermekeként. Corigliano egész életében New Yorkban élt: az elmúlt tizennégy évben párjával, Mark Adamóval Manhattan és a New York állambeli Kent Cliffs között osztották meg idejüket.