Jury Martynov fortepianoestje

Jurij Martinov zongorán, csembalón, klavikordon, orgonán és fortepianón is kiemelkedő előadóművész. A Moszkvai Csajkovszkij Konzervatóriumban modern zongorát és historikus billentyűs hangszereket tanít. Martinovot hallatlan technikai, hangszer- és stílusismerete emeli a legkeresettebb pódiumművészek közé. Beethoven 1814-ben keletkezett, op. 90-es e-moll szonátája különleges mű: egyrészt kéttételes, másrészt a tételek tempójelölése – a megszokott olasztól eltérő módon – német: „Mit lebhaftigkeit und durchaus mit Empfindung und Ausdruck”, azaz „élénken és mindvégig érzéssel és expresszíven”, illetve „Nicht zu gechwind und sehr singbar vorgetragen”, azaz „nem túl gyorsan és nagyon énekelve”. Beethoven az Appassionata néven közismert op. 57-es f-moll szonátát tartotta a legviharosabb zongoraművének. A háromtételes mű Franz Brunswick grófnak készült 1804–1806 között. Schumann 1834-es Szimfonikus etűdjeit Ignaz Ferdinand von Fricken báró egy témájára írta, akinek nevelt lányával, Ernestine-nel a szerző ekkor jegyben járt . A különböző kiadásokban Schumann hol új részeket toldott be, hol kihagyott, majd halála után Brahms előkerített öt eladdig kiadatlan részt – ezeket általában a „régiek” közé keverve szokás előadni, ahogy Jurij Martinov is játssza.