Bartók Világverseny & Fesztivál

Párbeszédben Bartók univerzumával

2019. szeptember 14.

A több mint húsz nemzetközi zongoraverseny legrangosabb díjával kitüntetett,  New Yorkban élő és oktató orosz származású zongoraművész, Alexandre Moutouzkine is hozzájárul majd döntésével a Bartók Világverseny zsűritagjaként a nyertes fiatal tehetség kiválasztásához. A New York-i Manhattan School of Music tanára szerint Bartók univerzumának felfedezése szavakkal le nem írható élmény egy előadóművész számára.

2017-ben egy amerikai klasszikus zenei rádió a legjobb tíz közé választotta „Steinway& Sons” című albumát. Steinway-rajongó?

Nem minden a márka, de zongorista és hangszere szoros együttműködésének eredménye a végső hangzás. Minden hangszernek lelke van, és hatása is arra, hogyan szólal meg rajta egy dallam. Úgy gondolom, nem lehet elvonatkoztatni attól sem, milyen a tér, amelyet a zene betölt. Egy kedves tanárom mondása szerint azonban nincsenek rossz zongorák, csak rossz zongoristák. Ha ismeretlen, szokatlan hangszeren játszom, izgalmas kihívásként fogom fel.

 


Alexandre Moutouzkine. Fotó: Zeneakadémia/Valuska Gábor

 

 

Bartók mely művét játszotta először?

Gyerekként a Mikrokozmosz volt az első. Később, amikor felfedeztem a 2. zongoraversenyt, teljesen magával ragadott. Minden mást félretettem, és napokig bújtam Bartóknak a műhöz fűzött megjegyzéseit. Tizenöt éves voltam ekkor, Hannoverben tanultam. Szép lassan feltárult előttem a bartóki filozófia, és megértettem azt a folyamatot, amely Johann Sebastian Bachtól Beethovenen át Chopinig, majd Lisztig és Bartókig ível.

 

Mennyiben változtattak Bartók művei az egyetemes zongorajátékon?

Izgalmas felvetés, annál is inkább, mert sajnos kevés felvétel maradt fenn arról, hogyan is játszotta saját műveit Bartók. Ezek zömmel a Mikrokozmosz vagy a népi ihletésű szerzemények felvételei. A neki tulajdonított elbeszélő játékmód, a parlando kétségtelenül új fejezetet nyitott a zenetörténetben. Meghaladta a dallamos – cantando – játékmódot, és teljesen más szemlélettel gyarapította az egyetemes zongorajátékot.

 

Mivel gazdagodhat az a művész, aki Bartók-zongoraműveket játszik?

Túlzás nélkül: Bartók önálló univerzum. Talán egy görög filozófus gondolata: a zene az emberiség egyik olyan ajándéka, amelyet azért kapott, hogy emlékeztesse az elveszített Paradicsomra. Bartók, és a hozzá hasonló zseniális zeneszerzők képesek önálló világot teremteni a zenéjükkel, amelynek felfedezése, az utazás maga nem írható le szavakkal. Megismerésük olyan, mintha egy mesekönyv lapjai kelnének életre, korábban ismeretlen érzésekkel megajándékozva a felfedezőt.

 

Melyik a kedvenc zongorára írt szerzeménye Bartók életművéből?

Mindig az, amelynek felfedezésében éppen elmerülök. Ráadásul időről időre visszatérve egy-egy darabhoz, annak újabb rétegei tárulnak fel. Többször is szerelembe lehet esni ugyanazzal a szerzeménnyel. Az 1. és a 2. zongoraverseny, valamint a Zongoraszonáta minden alkalommal lenyűgöz, de rá tudok csodálkozni újra és újra a népi ihletésű kisebb darabok egyszerű szépségére is. Minden esetben izgalmas kérdés az interpretáció „helyes” módja. A 3. zongoraverseny esetében például a kiváló magyar zongoraművész, Sándor György előadásmódja hatott rám leginkább. Nála tetten érhető az a mély megértés és beavatottság, amikor a mű és előadója párbeszédbe kerülnek egymással. Egy művész számára ennek elérése a legnagyobb öröm.

 

Muray-Klementisz Réka