"Merjünk sebezhetővé válni a színpadon” – interjú Cosima Soulez-Larivière-rel, a Bartók Hegedűverseny győztesével
Cosima a Bartók Verseny hegedű fordulója óta otthonosan mozog Budapesten. Ezúttal a Liszt Ferenc Kamarazenekar felkérésére érkezett a Zeneakadémiára, és az együttest jól ismeri a megmérettetés Kamarazenekari döntőjéről. Az ifjú hegedűművész megőrizte korábbi nyitottságát és lelkesedését, ám első interjúnk óta rengeteg élettapasztalatot szerzett. Az elmúlt másfél év élményeiből, benyomásaiból vázoljuk fel Cosima Soulez-Larivière legfrissebb portréját.
„Annyi verseny és versenyző van ma már, hogy ha részt is veszel egyen, nem jelent semmit, mert lehet, hogy két év múlva már el is felejtenek. Az a fontos, hogy utána mit kezdesz a kapcsolataiddal, az újabb kihívásokkal, és a tehetségeddel” – nyilatkozta nekünk előző interjúja alkalmával 2017 szeptemberében. A fenti gondolatot követve, miképpen használta fel a Bartók versenyen született kapcsolatait, hogyan élt az itt kapott lehetőségekkel?
Egy klasszikus művel, Beethoven D-dúr hegedűversenyével érkeztem a Bartók versenyre, amelyet három nap alatt négyszer is előadtam (többek közt a döntőben is ezt játszottam). A kiélezett helyzetben megtapasztaltam, hogyan lehet egy művet szigorú időkorlátok között tökéletesíteni. A verseny sikerének könyvelem el a magyar zenei élet meghatározó személyiségeinek meghívását: alkalmam nyílt együtt dolgozni Takács-Nagy Gáborral, és személyesen is találkozhattam Schiff Andrással. Tavaly februárban Balázs János zongoraművész partnere lehettem a Cziffra Fesztiválon, amely szintén egyedülálló élményt jelentett számomra. A Bartók verseny sikere és tapasztalata is segített felkészülni a következő nagy megmérettetésre, a 10. Joseph Joachim Nemzetközi Hegedűversenyre, amelyen harmadik díjat nyertem.
A Bartók versenyt követő számtalan előadás, mesterkurzus és megmérettetés közül mely események váltak maradandókká az elmúlt másfél évéből?
Többször felléptem a bátyámmal a Holland TV-ben hegedű-brácsa duóként. Számomra nagy öröm volt a testvéremmel muzsikálni, aki ismer és ért engem. 2018 meghatározó szakmai sikerét a Verbier Fesztivál és a ‘Chamber Music Connects the World’ címet viselő 25. Kronberg Akadémián történő részvételem hozta el. Itt találkozhattam a szakma legnagyobbjaival, Christian Tetzlaffal, Gidon Kremerrel, Mihaela Martinnal, csak, hogy néhány nevet említsek. 2018 novemberében debütáltam az amszterdami Concertgebouw-ban, amellyel – mint félig holland állampolgár - régi nagy álmom vált valóra. Kiemelném még, hogy a Bartók versenyen aratott győzelmem óta több meghívást is kaptam, kapok Magyarországra. A közelmúltban a Liszt Ferenc Kamarazenekarral Pēteris Vasks Hegedűversenyét adtam elő, márciusban pedig az Óbudai Danubia Zenekar kért fel Sofia Gubaidulina Offertoriumának eljátszására. Ez utóbbi azért is jelentős állomás és nagy megtiszteltetés számomra, mert mindig kihívást jelent, ha kortárs műveket építhetek be a repertoáromba.
Térjünk vissza röviden a Bartók versenyre! Hogyan emlékszik, mi keltette fel az érdeklődését, mi volt a fő motivációs erő, hogy benevezzen e megmérettetésre?
Még sosem jártam Budapesten, kíváncsi voltam a városra, az emberekre, a kultúrára, illetve Bartók Béla lénye is vonzott. A Bartók verseny 2017-ben indult, így az újdonság ereje is hatott rám. A klasszikus hegedűversenyek, mint például a Csajkovszkij vagy a Queen Elizabeth mind nagy múltú rendezvények, komoly szellemi örökséggel, ám izgalmasabbnak tartom azt, ami eddig még sohasem volt.
Az alapos munka meghozta gyümölcsét: Bartók művei most már repertoárjának részét képezik. Hogyan látja általában, mennyire alapkövetelmény Bartók művészetének elsajátítása a hegedűművészek körében?
Bartók a zenei portfólió lényeges eleme. A 2. Hegedűverseny például minden híres hegedűművész palettáján szerepel. Ez a darab – ahogy Bartók többi műve is –igazi kihívás technikailag, de zeneileg sem könnyű megérteni, hiszen annyi mélység rejlik benne! Bartók Béla rengeteg időt, energiát fektetett abba, hogy Kelet-Európa különböző vidékeit bejárja, és tanuljon a népzenéről, a ritmusokról, melódiákról, ezek képzik alapját az ő egyéni stílusának.
Idén a zongora fordulóval folytatódik a Bartók verseny. Mi a véleménye, milyen kihívásokat rejt az ez évi megmérettetés? Mit üzen a majdani győztesnek?
Nekem sokat segített, hogy a művek kigyakorlásán felül sokat tanultam, olvastam Bartók Béláról, Magyarországról, a kultúráról, így könnyebb volt megérteni a zenéjét is. Ehhez az előzetes tudáshoz célszerű hozzátenni a művek egyéni interpretációját. Azt tanácsolom a versenyzőknek, hogy a gyakorláson és a szakmai kapcsolatépítésen felül ne forduljanak befelé, ne zárkózzanak magukba, hanem nézzék meg a várost, mert a versenyhelyzetből történő kilépés is ösztönző hatású a teljesítményre. De a legfontosabb: ne féljenek sebezhetővé válni a színpadon. Engedjék meg maguknak a kiszolgáltatottságot, merjenek kockáztatni és önmagukat adni. Emlékszem, a Bartók verseny hegedű fordulójának idején nem éreztem ijesztőnek a légkört. Tulajdonképpen olyan volt, mintha koncerteket adnék egy gyönyörű helyen. Amikor kiléptem a színpadra, egy pillanatra belegondoltam: ez most tényleg megtörténik? De azután minden elillant, összpontosítanom kellett a szerzőre, a műre, a kommunikációra a zenekarral, a karmesterrel és a közönséggel. Visszagondolva úgy látom, sikerült hűnek maradnom önmagamhoz.
Unger Anna