Bartók Világverseny & Fesztivál

„Bartók univerzuma egyszeri és megismételhetetlen”

2019. szeptember 10.

Az idei Bartók Világverseny zsűrijét Japán egyik legelismertebb zongoraművésze, az autentikus Liszt- és Bartók-értelmezéseiről is híres Kenji Watanabe vezeti. A Tokiói Művészeti Egyetem tanára a nyolcvanas években a Zeneakadémia növendéke is volt, megtanult magyarul, és úgy véli, nyelvismerete közrejátszott abban, hogy feltárult előtte Bartók zenei világának belső logikája. Interjú.

Egyik zsűritársával korábban már találkozott Budapesten egy másik verseny mezőnyében. 1981-ben Mūza Rubackytė nyerte a Nemzetközi Liszt–Bartók Zongoraversenyt, Ön a negyedik helyen végzett. Hogyan emlékszik erre a megméretésre?

A Zeneakadémia hallgatója voltam akkoriban, Solymos Péter tanítványa, a döntőben Bartók 3. zongoraversenyét játszottam. Nagyon erős mezőnyre emlékszem. Az elődöntőben kifejezetten feszült voltam, lassan engedtem fel. 1981-es közös versenyünk alkalmával csak néhány szót váltottunk Mūzával, később azonban Weimarban, a Nemzetközi Liszt Társaság alapításakor ismét találkoztunk. A Bartók Világverseny zongora fordulója a harmadik alkalom, hogy keresztezik egymást az útjaink.

 


Vigh Andrea és Kenji Watanabe - fotó: Felvégi Andrea / Zeneakadémia

 

Mit tanácsolna fiatalkori önmagának színpadra lépés előtt? Mi a legfontosabb javaslata annak a zongoraművésznek, aki Bartók bármely művével méretteti meg magát?

Bele kell helyezkedni Bartók zenei világának belső logikájába. Ez a legfontosabb. Amikor végeztem a Tokiói Művészeti Egyetemen, még csak néhány kisebb Bartók-darab szerepelt a repertoáromon. 1978-ban nyertem felvételt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre, és az itt töltött évek alatt ismertem meg Bartók nagyszabásúbb szerzeményeit. Solymos Péter tanácsára az absztraktabb művekkel foglalkoztam. Kiválasztottam kettőt a Román népi táncok közül, és Bartók Zongoraszonátáját is megtanultam. A magyar identitásra szorosabban reflektáló műveket érdekes módon csak Japánba való visszatérésem után kezdtem el játszani. Addigra már beszéltem a nyelvet, és úgy gondolom, ez is kellett ahhoz, hogy közelebb kerüljek a magyar identitásban gyökerező darabok belső logikájához. Az is segített a megértésükben, hogy a japán és a magyar nyelv felépítése hasonló, népeink ázsiai eredete is összeköt.

 

Bartók egyik legnehezebb művének tartják az 1. zongoraversenyt, amely szerepel az idei világverseny zenekari döntőjének repertoárján. Mi kell ahhoz, hogy egy művész képes legyen mesterien eljátszani?

Nem elég elsajátítani a manuális technikát, ehhez a műhöz temperamentum is kell. Akiben magyar vér csörgedezik, tehát a magyar virtus a sajátja, előnyben van. Bartók azonban nem jegyezte fel, hogy magyaros előadásmódot várna el az 1. zongoraversenyhez. Érdemes megfigyelni, hogyan játszotta ő. A visszafogottnak ható precizitása, érzékenysége mellett előadásmódjában lüktet a szenvedélyesség. Tévedés tehát a magyar virtusnak megfelelő temperamentum alatt vadságot érteni.

 


Fotó: Felvégi Andrea / Zeneakadémia

 

Bartók, akárcsak korábban Liszt, Bösendorfer zongorán játszott a legszívesebben, bár a dolgozószobájában egy Bechstein is állt. A Bartók Világversenyen valamennyi fordulóban Steinway zongorákon játszanak a versenyzők. Hogyan hat a hangszer a zongoraművész játékára?

Minden művésznek lehet kedvenc hangszere, én például a Steinway zongorákat szeretem. Mégis azt gondolom, hogy a hangszer márkája nem lehet kifogás a gyengébb játékra. Egy jó zongoristának képesnek kell lennie minden hangszeren azonos színvonalat nyújtani. Igaz azonban, hogy bizonyos zeneszerzők – például Rachmaninov vagy Prokofjev – művei nem szólalnak meg igazán szépen Bösendorferen, miközben Bartókot például kiválóan lehet játszani Bösendorferen és Steinwayen egyaránt.

 

Mennyiben változtattak Bartók művei az egyetemes zongorajátékon?

Magyarországon a generációk áthagyományozták egymásra a Bartóktól eredő tudást, nemzetközi szinten azonban kevés hiteles interpretálója akad ahhoz, hogy az általa teremtett játékmód máig hatóan alakítsa a zongoristák előadásmódját. Minden művész tudja: Bartókot játszani kihívás. A japán zongoristák között is kevés olyan bátor akad, akinek a repertoárján állandóan szerepel. Emlékszem, egy budapesti látogatásom során meglepett, milyen sokat tudnak a magyarok Bartókról ahhoz képest, hogy nehezen játszható és befogadható zeneszerzőként él a köztudatban. Egy vízvezeték-szerelővel komoly eszmecserét folytattam arról, hogy Bartók mennyire érthető, élvezhető.

 

Mivel gazdagodhat az a művész, aki Bartók-zongoraműveket játszik?

Bartók univerzuma egyedi és megismételhetetlen, éppen úgy, ahogy Mozart, Beethoven, Chopin és a többi nagy zeneszerző által teremtett zenei világ. A harmónia és a disszonancia feszültsége teszi igazán különlegessé. Prokofjev is hasonló játékot űzött, de ennek a kettősségnek az ízét Bartóknál lehet igazán felfedezni.

 

Muray-Klementisz Réka