KIM JONGHOON

1999. december 1.

Korea

Papel

Ennek a darabnak a témája Bábel tornyának bibliai története abból a korból, amelyben az emberiség még egy nyelvet beszélt. A torony a vízözön után, Noé korában épült azzal a céllal, hogy megóvják az emberiséget Isten fenyegetésétől, azaz egy második vízözöntől. Ennek a vállalkozásnak azonban az lett az eredménye, hogy – miután Isten összezavarta nyelvüket – a népek szétszóródtak a világban. Az emberek ugyanis elfelejtették Isten azon ígéretét, hogy nem fogja őket egy második vízözönnel sújtani. Folytatták tehát bűnös életüket, és tovább építették a tornyot azzal a kizárólagos céllal, hogy elkerüljék az ítéletet. Amikor Isten meglátta ezt, kijelentette, hogy nem lehet őket megállítani, hacsak le nem megy hozzájuk, hogy összezavarja nyelvüket. Emiatt lett a mű címe „Papel” és nem Bábel. Az emberiségnek az volt a vágya, hogy Isten akarata és bűnük miatti haragja ellenére is elérjék a Mennyországot. Ezt azzal igyekeztem kifejezni, hogy a „Bábel” szót „Papellé” torzítottam, ugyanis ez utóbbinak pregnánsabb az akcentusa az eredeti szóénál. Ezt a darab egészén végigvonuló erősebb hangsúlyokkal és rövid, harmincketted hangokkal fejezem ki.