A zeneakadémiai zongoratanár
(1907–1934)
BARTÓK, ALLEGRO BARBARO (1911), AZ ELSŐ KIADÁS EGY PÉLDÁNYÁNAK CÍMLAPJA A BARTÓK-TANÍTVÁNY SZÉKELY JÚLIA HAGYATÉKÁBÓL.
1907. május 13. Ünnepi hangverseny a „megdicsőült” mesterek, a Zeneakadémia volt tanárai (Liszt, Erkel, Volkmann) emlékére. A 4. műsorszámot, Volkmann C-dúr versenyművét Bartók Béla játssza, a zenekart Kerner István vezényli. Ez az épület nagytermében nyilvánosan megszólaló első zongoraszám. Bartók szerint „Hálátlan feladat, de megéri az »elsőség« elvitázhatatlan birtoklását.”
(ifj. Bartók Béla, Apám életének krónikája, 1981)
Tanítási módszere nem a magyarázás volt, hanem az előjátszás. Ha a tanítvány először hozott órára egy új művet, azt íróasztalánál ülve, megszakítás nélkül hallgatta végig. […] A második zongoránál aztán ugyanezt a művet maga is eljátszotta, igen gyakran kotta nélkül. A növendékre bízta, miféle következtetéseket von az le a kétféle előjátszásból. Magyarázatot nem fűzött hozzá. […] Különösen a ritmusra volt rendkívül kényes. Ritmus és hangsúly, e kettőben mutatkozott meg a jellegzetes bartóki zongorázás. Egyetlen hangsúly miatt nem volt rest tizenötször, hússzor felállítani növendékét a zongorától.
(Székely Júlia, Bartók tanár úr, 1957)