„Bartók mindig megszólít, és erre a hívásra hallgatni kell”

2017. október 26.

Finn és japán szemmel a Bartók Világverseny és Fesztiválról.

A verseny gyakorlatilag már indulásra készen állt, mikor a Sarasate és a Rondo magazin szerkesztősége úgy döntött, elküldi tudósítóját a Nemzetközi Bartók Világverseny és Fesztiválra. Keita Haraguchit, a Sarasate szerkesztőjét és Auli Särkiö-Pitkänent, a Rondo zenei kritikusát kérdeztük arról, hogyan látták ők a verseny menetét, és milyennek találták ezt a különleges, magyarországi rendezvénysorozatot.

Japán és Magyarország között óriási a távolság, Keita Haraguchi mégis eljött a Világversenyre. A finn sajtó pedig úgy figyelt fel ránk, hogy egyetlen finn versenyző sem jutott be az ötven legjobb közé. Mi volt a hívó szó? Bartók, a verseny vagy a fesztiváljelleg?

ASP (Finnország): Bartók mindig megszólít, és erre a hívásra hallgatni kell. Hozzá kell tennem, hogy Finnország és Magyarország kapcsolata egyedi, sőt,  kicsit talán bensőséges is: zenei országokként tiszteljük egymást, így ha Magyarországon történik valami, rögtön felkapjuk a fejünket, és annak kitüntetett figyelmet szentelünk. Nagy öröm volt ideutazni és megtapasztalni ezt a különleges módját a Bartók előtti tisztelgésnek.

KH (Japán): Japánban a zenészek számára nyilvánvaló, hogy külföldi mesterektől tanulni a fejlődés elengedhetetlen része. Így minden alkalom, amikor egy nemzetközi verseny létrejön, annak súlya és közvetlen hatása van a fiatal művészek karrierjére. A versenyen résztvevők számára ez remek lehetőség arra, hogy bemutatkozzanak, hogy belépjenek a nemzetközi színpadra, és aztán onnan ki tudja, a világ mely pontján folytathatják tehetségük kibontakoztatását.

A verseny nemzetközisége volt hangsúlyosabb az Önök szemszögéből, vagy az, hogy Magyarországon zajlott a Bartók tiszteletére szervezett verseny? A finn és japán sajtót és olvasóközönséget melyik aspektusa érdekli jobban?

ASP (Finnország): Én azon is elgondolkozom, ez a kettő egyáltalán két külön kategória-e. Ami magyar, az egyben nemzetközi is – csakúgy, mint Bartók maga. Elválaszthatatlan egymástól a kettő.

KH (Japán): Valóban, Bartók és a nevével fémjelzett verseny nemzetközisége megkérdőjelezhetetlen. Számomra a hangsúly inkább itt van.

ASP (Finnország): A szervezés és a mezőny színvonala is nemzetköziséget tükröz, és kiemelendő  az erős vizuális arculat, amelyet a verseny kapott. A finn olvasókat azonban kifejezetten érdekli a magyar aspektus is, hiszen Bartókot sem lehet a magyar népzene nélkül mélységében megérteni. Bartók és Magyarország egységet alkot, és ez valóban különleges hangulatot adott a rendezvénynek.

 

A japán Sarasate magazin cikke a Bartók Világversenyről.

 

Hogyan értékelik a mezőnyt? Számos más versenyről tudósítottak már, mennyire érződött a zenészeken, hogy Bartók otthonában mérték össze tudásukat?

KH (Japán): Úgy vélem, hogy a magyar versenyzők játékán mindig hallható, hogy magyarok, és azok a bartóki finomságok, amelyek az egyes darabokban megjelennek, nem vagy kevésszer szólalnak meg más nemzetek versenyzőinek tolmácsolásában. Ezek nem leírható és megfogható vonások, de hallani és érezni lehetett őket.

ASP (Finnország): A versenyzők előadásaiban észrevettem egy másutt igen ritka jelenséget  Sokszor úgy érzem, a nemzetközi versenyek résztvevői nem merik belevinni a játékukba igazán a személyiségüket, egy irányba mennek, így a technikai bravúrok tudják eldönteni a verseny kimenetelét. Most nem ezt láttam. A Bartók munkássága előtti tisztelgés mintha úgy vonzotta volna ide a résztvevőket, hogy a verseny már-már ürügynek tűnt, és ez különleges hatással volt a zenészekre: az uniformizálódás helyett csodálatos személyiségeket láttunk kibontakozni a játékokon keresztül, így egy igazán sokszínű és különleges mezőny jött létre. A győztes Cosima Soulez-Larivière pontosan ezt testesítette meg: bátor, önmagát megmutatni képes művészegyéniség ragyogott a színpadon. Ezt nézőként is üdítő volt végigkísérni. Persze e sokszínűséghez Bartók hihetetlenül összetett zenei alkotásai is szükségesek. Gyönyörűen állt össze minden feltétel egy igazán színes művészi „teljesítménycsomaggá”.  

Mitől volt igazán különleges ez a rendezvénysorozat az Önök szemszögéből? Magazinjaik olvasóit személyes élményeik alapján mivel ösztönöznék akár az odafigyelésre, akár a jelentkezésre? Miért fontos a részvétel itt vagy a következő kategóriákban, azaz, előbb a zeneszerző- majd a zongoraversenyen?

KH (Japán): Bartók ma már megkerülhetetlen. Nagyon érett már egy, a nevével fémjelzett versenysorozat létrejötte. Ráadásul felépítésében is igen különlegesre sikeredett.  Úgy látom, hogy e megmérettetéseken a fejlődés, valamint a nemzetközi hatósugár a legfontosabb a versenyzők számára. Ugyanakkor Bartók évről évre egyre fontosabb szereplője a klasszikus zenei színpadoknak, azt hiszem, most érik meg igazán a világ Bartók műveinek megfelelő színvonalú interpretálására. Bartókot játszani kell, és vinni a verseny hírét szerte a világban.

ASP (Finnország): Bartók valóban ma a legfontosabb zeneszerzők között szerepel, és úgy érzem, egyetértünk abban, hogy nagyon is időszerű volt e hosszú távú, ciklikusan ismétlődő rendezvénysorozat elindítása Magyarországon. Az első napokon sajnos nem tudtam részt venni, de az azóta itt töltött idő és számtalan élmény alapján mondhatom, hogy meg kell tapasztalni e verseny és fesztivál egyedi hangulatát. Itt egy érett zenész csodásan ki tud bontakozni, meg tudja mutatni személyiségét.

KH (Japán): A Sarasate magazinban rendszeresen tudósítunk versenyekről, így már egy meglévő tartalomstruktúra alapján írom meg a cikkemet. A verseny szerkezetére és menetére összpontosítok, valamint a zsűrivel és Dr. Vigh Andrea rektor asszonnyal készített interjúim kapnak még hangsúlyt.

ASP (Finnország): Számomra természetes, hogy Bartók az origó, amelyhez szorosan kapcsolódik a megmérettetés. A bartóki hagyaték és szellemiség több oldalát is szeretném ismertetni, hiszen ezt  igénylik a Rondo magazin olvasói.

 

A német Rondo magazin írása.

 

A verseny ciklikussága teret ad a visszatérésre. Megfogalmazódott-e már Önökben, hogy ha volna lehetőségük a következő évek fordulóira is ellátogatni, szívesen jönnének-e ?

ASP (Finnország): Én is a verseny ciklikusságában látom az igazi perspektívát. A Rondo magazin mindössze néhány oldalt szentel a nemzetközi eseményeknek, így nagyon ritka, hogy ugyanazt a rendezvényt többször is részletezzük. Ugyanakkor az által, hogy két év múlva a zongoristák mérik össze a tudásukat, négy év múlva pedig a kamarazene kerül a középpontba, és mindezt összekötik a zeneszerző versenyek, olyan színessé teszik a rendezvénysorozatot, hogy érdemes lesz tartom a visszatérni.

KH (Japán): A két év múlva esedékes Bartók zongoraverseny önmagában olyan különlegesség, amelyre nagyon szívesen visszajönnék. Felettébb fiatal még ez a rendezvénysorozat, így azt gondolom, hogy a következő évek színvonala nagymértékben meghatározza majd hosszú távú jelentőségét.  Komoly jövőt látok a Bartók Világverseny és Fesztivál felfuttatásában. Ez egy hangsúlyos első év volt, így a következő években dől el, milyen „szárnyalásra” képes ez az ígéretesen indult, egyedülálló rendezvénysorozat.